BÚCSÚZUNK
Szomorú szívvel búcsúzunk szeretett Éttermünktől a Kisfaludy-házban, melyet végleg be kell zárnunk.
Majdnem napra pontosan ezelőtt 11 évvel, elképesztően rövid idő alatt kellett a csapatot összeállítani, megnyitni, és folytatni azt ami jó volt és megváltoztatni azt ami kevésbé volt az. A Házat melynek nevét a Költőnk adta hírnevét azonban a több mint száz éves vendéglátás. A Házat mely nem adta magát könnyen: fel kellett mászni a hegyre melegben, napsütésben, hogy végül a teraszára megérkezvén elénk táruljon az a panoráma ami miatt mindez bőven megérte.
Köszönjük a vendégeknek, hogy ránk bízták magukat és vendégül láthattuk őket; a szerelmespároknak akik örökre emlékezni fognak arra a helyre ahol a leánykérés történt, a jegyespároknak akik az öreg gesztenyefa alatt házasodtak össze, az idős néniknek és bácsiknak akik könnyes szemmel mesélték, hogy 50 vagy 60 éve voltak itt és lehet, hogy most látják utoljára ezt a kilátást, és a sok-sok emléket velünk megosztó többi kedves Vendégünknek is: köszönjük!
Köszönjük a helyi borászoknak, hogy kitűnő boraikkal segítették emelni a hely színvonalát. Köszönjük a környékbeli kistermelőknek akik hozták a friss kecskesajtot, zöldségeket vagy a gyümölcseiket.
Köszönjük a Kollégáinknak: Editnek, Gábornak és Zsoltnak akik a konyhát vitték, Pezának és Attilának akik a placcot irányították. Köszönjük a sok szakács, pincér, pultos, kisegítő és háttér kollégának akik megfordultak nálunk. Pallának akivel végeláthatatlan világmegváltó beszélgetéseink voltak a gyengébb napokon, Levinek aki suhant a placcon, Attilának aki a legjobban lepirított csuszát csinálta, Csabinak akire nyugodt szívvel lehetett rábízni a konyhát, Krisztiánnak aki egy éjszakai munka után is beugrott másnap reggel, hogy kisegítsen minket (és utána maradt is), Csabinak aki sok évet lehúzott nálunk és Zsoltinak aki ugyan mindig hamburgert akart sütni de végül egy kamionban kötött ki és jól érzi ott magát, Ricsinek aki még Chuck Norrisnál is több tányért tud egyszerre elvinni, Máténak akinek a Kisfaludy szinte az otthona volt, Adriánnak akit láttunk felnőni és tanulóból szakemberré válni, Hógolyónak aki legyűrte a szívatós napját és elnyerte mindenki megbecsülését, Csabinak aki a legkisebb kis állatot is megmentette csak a nagyobbak hagyják őt békén, Ottinak aki mindenkire gondolt és mindenkiről gondoskodott, a beugrósoknak akik mindig jöttek amikor kellett és a többieknek akiket most nem említettünk meg külön: köszönjük!
Köszönjük a beszállítóknak, a szerelőknek, Petinek (aki mindig átlátta a számítógép kábel-dzsungelt), hogy megmentettek minket amikor baj volt. Köszönjük Gézáéknak, hogy még a május 1-i őrületek is mindig rendben voltak (vagy lettek…).
Köszönöm Miklósnak és Vikinek, hogy ott voltak amikor ott kellett lenni és akik nélkül ez sosem ment volna.
Köszönjük a lehetőséget és a bizalmat.
Üdvözlettel, Török Péter
ui.: ha esetleg felmerül a kérdés, hogy miért is zártunk be a válasz egyszerű: béreltük a helyet és a szerződés lejártakor a tulajdonos Önkormányzat nem gondoskodott időben arról, hogy bárki is folytatni tudja ezen az ikonikus helyen a hagyományoknak megfelelő vendéglátást.
Majdnem napra pontosan ezelőtt 11 évvel, elképesztően rövid idő alatt kellett a csapatot összeállítani, megnyitni, és folytatni azt ami jó volt és megváltoztatni azt ami kevésbé volt az. A Házat melynek nevét a Költőnk adta hírnevét azonban a több mint száz éves vendéglátás. A Házat mely nem adta magát könnyen: fel kellett mászni a hegyre melegben, napsütésben, hogy végül a teraszára megérkezvén elénk táruljon az a panoráma ami miatt mindez bőven megérte.
Köszönjük a vendégeknek, hogy ránk bízták magukat és vendégül láthattuk őket; a szerelmespároknak akik örökre emlékezni fognak arra a helyre ahol a leánykérés történt, a jegyespároknak akik az öreg gesztenyefa alatt házasodtak össze, az idős néniknek és bácsiknak akik könnyes szemmel mesélték, hogy 50 vagy 60 éve voltak itt és lehet, hogy most látják utoljára ezt a kilátást, és a sok-sok emléket velünk megosztó többi kedves Vendégünknek is: köszönjük!
Köszönjük a helyi borászoknak, hogy kitűnő boraikkal segítették emelni a hely színvonalát. Köszönjük a környékbeli kistermelőknek akik hozták a friss kecskesajtot, zöldségeket vagy a gyümölcseiket.
Köszönjük a Kollégáinknak: Editnek, Gábornak és Zsoltnak akik a konyhát vitték, Pezának és Attilának akik a placcot irányították. Köszönjük a sok szakács, pincér, pultos, kisegítő és háttér kollégának akik megfordultak nálunk. Pallának akivel végeláthatatlan világmegváltó beszélgetéseink voltak a gyengébb napokon, Levinek aki suhant a placcon, Attilának aki a legjobban lepirított csuszát csinálta, Csabinak akire nyugodt szívvel lehetett rábízni a konyhát, Krisztiánnak aki egy éjszakai munka után is beugrott másnap reggel, hogy kisegítsen minket (és utána maradt is), Csabinak aki sok évet lehúzott nálunk és Zsoltinak aki ugyan mindig hamburgert akart sütni de végül egy kamionban kötött ki és jól érzi ott magát, Ricsinek aki még Chuck Norrisnál is több tányért tud egyszerre elvinni, Máténak akinek a Kisfaludy szinte az otthona volt, Adriánnak akit láttunk felnőni és tanulóból szakemberré válni, Hógolyónak aki legyűrte a szívatós napját és elnyerte mindenki megbecsülését, Csabinak aki a legkisebb kis állatot is megmentette csak a nagyobbak hagyják őt békén, Ottinak aki mindenkire gondolt és mindenkiről gondoskodott, a beugrósoknak akik mindig jöttek amikor kellett és a többieknek akiket most nem említettünk meg külön: köszönjük!
Köszönjük a beszállítóknak, a szerelőknek, Petinek (aki mindig átlátta a számítógép kábel-dzsungelt), hogy megmentettek minket amikor baj volt. Köszönjük Gézáéknak, hogy még a május 1-i őrületek is mindig rendben voltak (vagy lettek…).
Köszönöm Miklósnak és Vikinek, hogy ott voltak amikor ott kellett lenni és akik nélkül ez sosem ment volna.
Köszönjük a lehetőséget és a bizalmat.
Üdvözlettel, Török Péter
ui.: ha esetleg felmerül a kérdés, hogy miért is zártunk be a válasz egyszerű: béreltük a helyet és a szerződés lejártakor a tulajdonos Önkormányzat nem gondoskodott időben arról, hogy bárki is folytatni tudja ezen az ikonikus helyen a hagyományoknak megfelelő vendéglátást.
Várunk szeretettel a híres badacsonyi Kisfaludy-házban!
A Kisfaludy-ház Étterem és Borterasz lélegzetelállító panorámával, romantikus, természetes környezetben vár mindenkit Badacsony egyik legmagasabb pontján. Az épület legendás, “Balaton gyöngyszemének” tartják. Egykoron Kisfaludy Sándor présháza volt.
A híres költő múzsájával és későbbi feleségével, Szegedy Rózával élt ebben a barokk stílusú házban. A történelmi épület napjainkban étteremként és borteraszként funkcionál: a legmagasabban fekvő, így a legszebb panorámával rendelkező badacsonyi étterem található itt.
Feledkezzen bele a badacsonyi táj szépségébe egy finom ebéden vagy vacsorán, és élvezze a szeme elé táruló mesés balatoni kilátást egy pohár kiváló badacsonyi borral a kezében! Egy lélegzetnyi szabadság, friss levegő, napsütés, boldogság.
